Már általános suliban szerettem volna karatézni, de ez nem jött össze. Ekkor foci, atlétika, és vívás volt. A karate a középsulival egyidőben kezdődött. smile hangulatjel Először, sokáig megkaptam belőle mindazt, amivel, amiben jól éreztem magam. Majd elindult egy változás. Ez a mélységét kereső utat indította el bennem. Olyan utat, mely (már) nem elégszik meg a domináns külső, fizikai eredmény-centrikussággal.

Sok iskolát, és oktatót megjártam… Az az út, mely az én világommal megegyező, azt az Arklokiban leltem meg. A hiányzó szellemiség, energetikai ismeretek, tudás, ami nélkül a harci rendszerek csak fél lábú torzók. Az Arklokiban a test-lélek-szellem, fizikai-metafizikai egész található, tapasztalható – és élhető. Nincsenek mesterséges korátok a gyakorlatokban, hanem a test (aurális testek) bölcsességét (is) alkalmazza…

Teljes rendszer, hiszen a mögöttes mozgató elveket mutatja meg, amelyeket, mindenki saját maga rendszerében alkalmazhat. Ez volt a szakmai… : )

Emberi oldal… Alkalmanként jelenek meg, mert…No, ezt nem részletezem… : ) Ám hiányzásokkal megtűzdelt jelenlétemben sem érzem azt, hogy fekete-bárány lennék. ; )

A csapat nagyszerű, és csak maximálisan pozitív jelzőkkel tudnám jellemezni. Minden közösség a vezetőjét, mesterét tükrözi. Köszönök mindent!

Szeretek edzésre járni, mert Te tartod és mert az arkloki foglalozások boldogságot adnak nekem, vigyorgok mint a tök, röviden ennyi lenne.

Hosszabban .. figyelmemet azzal keltetted fel, hogy az arkloki olyan mint a tánc. Ezt ki akartam probalni és még a gyerekkori fight-os filmek varázsa (vagy Trinity falon futása) dolgozott bennem, aztán rájöttem, hogy érzékelésem még éberebbé válhat, ha úgy gyakorlok, ahogy mondod, ez valós jelenlétet igényel, és mégis a pillanatban néha ott találni magam, szeretem nagyon. Ahhoz hogy ehhez a tapasztalathoz mit adhatok még, szerintem rajtam áll. Az életben minden változik és ehhez támogatást adsz azzal, hogy maradjak könnyed, miközben pontosan tudom és érzékelem mit csinálok és mi történik. Szeleburdi hebrencsnek tartom magam, mégis ha edzünk ekkor ezt elfejeltem és ügyessé válok.

Milyenné válok, ha a formagyakorlatokban vagy a páros gyakorlatokban figyelve mozgok? Elképesztő, ahogy érzem mindem porcikámban az energiát. Sokszor meg sem engedem magamnak, az edzésen mégis néha igen! Összpontositott leszek és örömmé válik a mozgás bennem. Aztán azért jó még az edzés, mert itthon valszeg. soha nem csinálnék 30 fekvőnél többet, max.10et vagy 15öt, ott közösen nyomjuk és húz a csapat.

És végül azért szeretek edzésre járni, mert segitesz benne, hogy örök barátságot kössek önmagammal (is).

Annak idején azért kezdtem ide járni, mert szerettem volna minél jobban “élni” a testemben. Ehhez ez volt a legjobb hely ahová jöhettem. (Egyébként ma is az!) Itt a testnek nem csak a fizikai részét éljük be, hanem az energetikáját is, így egyúttal finomítjuk az érzékeinket is ezért ez számomra túlmutat minden más lehetőségen.

Ma már azért szeretek edzésre járni mert egyszerűen élvezem! Élvezem azt hogy erősebb, ügyesebb, könnyebb vagyok! És még a nagyütést is! : )

A társaság is nagyon-nagyon jó! Nagyszerű emberek vannak itt egytől-egyig!! Szuper a csapat! Mellékhatás még hogy biztosabban mozgok a nagyobb emberek “erőterében”. Illetve inkább biztonságosabb távolságot tartok. : ) Gondolom azért mert jobban érzem az erőviszonyokat, de ez csak egy kis plusz. Úgy látom hogy ahogy haladok előre az életben, úgy haladok itt is és fordítva. Ahogy itt fejlődök, ez is segíti pl. az anyagi boldogulásomat vagy más terveimet és fordítva. A széknek ez az egyik lába.

Manapság már lehet az ember szellemileg-lelkileg (elméletileg) szuper tudatos – de a test őszinte. Itt minden kiderül. : )

Eszméletlen jó volt a masszázs! Teljesen feloldotta a beállt, befeszült részeket a nyakamban és a hátamban. Egy betontömbbel érkeztem, és egy tollpihével mentem haza.

Az életemben elég ritkán van jelen a határozottság, de amikor 3 évvel ezelőtt kaptam egy hírlevelet, hogy indul kezdő Arkloki csoport (amiről azelőtt azt sem tudtam, hogy micsoda) fel sem merült kétely bennem, hogy menjek-e és az sem volt kérdéses, hogy fogom-e csinálni.

Bár általában nem látszik rajtam és tagadni is szoktam, de valójában szeretem és keresem a kihívásokat az életben és kétségtelen, hogy az Arkloki az egyik, ha nem a legnehezebb sport, amit valaha csináltam. Pedig zsenge korom ellenére már elég sok mindent kipróbáltam. Sok edzővel dolgoztam már életemben, de Karesz magasan a legjobb közülük. Nem csak mint edző, hanem mint ember is.

Nem tartozik azok közé a harcművészetek közé, ahol könnyű sikerélményt elérni, mivel nincs kézzelfogható jelzés a fejlődésünkhöz (vizsgák, övek), viszont annál jobb érzés amikor hébe-hóba azt érezzük, hogy “na ezt most jól csináltam”. Persze az is előfordul, hogy kiborulok, mert már több mint 3 éve csinálom és azt érzem, hogy egyre rosszabbul megy. Akkor leülök valahová és megvárom amíg elmúlik, majd még nagyobb motivációval folytatom a gyakorlást.

Noha nem arról szól, hogy bucira tudjuk verni mások fejét, de azért az önvédelemben is nagyon hasznos. Megtanuljuk irányítani és használni a testünket, ami nem csak sportolás közben hasznos ; )

Nem mellesleg a társaság is jó, sok új embert ismertem meg, több jó barátot is megismerhettem a Harcostársak között. És hát a családom fele is Arklokizik smile hangulatjel Úgyhogy nincs kétség afelől, hogy még nagyon sokáig szeretném és fogom is csinálni.

Azért szeretek edzésre járni, mert ott nagy lehetőségem nyílik arra, hogy találkozhassak önmagammal. Szembenézhessek a gátlásokkal, korlátokkal, félelmekkel, amiket a sajátjaimnak vélek. Megtanít a jelenlét művészetére, amit – jó esetben – nem csak itt a fejemben játszok le, hanem meg is élhetek olykor. Megtanít arra, hogy különbséget tegyek a befogadás és az annak gondolt dolog között. A feszült figyelem és a szemlélődés között… segít abban, hogy elérhessem a mélypontot.

No, meg azé’ mert jó a csapat, meg a tábor 🙂

Én azt szeretem amivé változtat. Tisztít és “sallang”-mentesít. Egyszerre ad erőt és lágyságot, nyugalmat és cselekvést. Valós dolgok mentén vezet el az alig érzékelhető dolgok felé. Tudatossá tesz a “külső és belső” világok dolgaira.

… mert hatalmas lehetőséget látok benne a fejlődésre, úgy a Harc, mint a Művészet terén.

… mert nagyon érdekel a kőkemény harc, férfi – férfi elleni (test – test elleni) küzdelem, a test fejlesztése, határainak feszegetése, önmagam “legyőzése”

… mert nagy érdekel a művészet, az Élet(em) művészete és újfent csak önmagam “legyőzése”

… és nem véletlenül érdekelnek a fentiek, mert van mit fejlődnöm bennük!! smile hangulatjel

… és mert mindezekhez kapok egy szuper társaságot!!!! Yupéééé!!!

Én úgy kezdtem pontosan egy éve ébresztőórára járni, hogy már huszonpáréves önismereti múlt volt a hátam mögött. Nagyon hálás vagyok Karesznek és Erikának is, mert mindketten olyan részekre világítottak a jelenben rá, amelyhez nem tudtam merni/akarni magamban hozzáférni. Egy év munka után bátran írom, “azért jobb így élni!” :))), úgyhogy biztatok mindenkit, hogy ugorjon magába bátran! 😀

1) Mert fejleszti a test tudatosságom, sokat ügyesedtem azóta.

2) Önbizalmat és biztonság érzetet ad azáltal, hogy úgy érzem, meg tudnám védeni magam az utcán.

3) Erősít, karban tartja a testem a mozgás. – Igaz, futni is kellene mellette.

4) Jó a társaság, jófej az edző, ezért jól esik egy ilyen közösséghez tartozni. : )