Gyermek koromtól fogva érdekeltek a sportok és nagy lelkesedéssel játszottam a legtöbbet. Szertorna, labdarúgás, asztalitenisz, tollaslabda aztán 12 éves koromban elkezdtek érdekelni a harcművészetek. Az akkori videó korszak sokat segített abban, hogy a motiváció ne csillapodjon, hiszen ki ne akart volna úgy mozogni mint, Bruce Lee vagy Jackie Chan.
Ezután jött a Teakwon-do 13 évesen, majd egy sor különböző ágazatot próbáltam ki, mint például, Kyokushin karate, Wing-chun kung-fu, Jakab önvédelem, Shirayan Vadjramuthi de sehol nem maradtam pár hónapnál többet. Nem tudtam elkötelezni magam egy iskolánál, akkor még nem tudtam miért.
Aztán jött a szakközépiskola, ahol, most már talán mondhatom, hogy életreszóló barátságot kötöttem két osztálytársammal, melyből az egyik a mostanság A.J. Christian néven ismert író és spirituális tanító.
Christian szintén harcművészetekkel foglalkozott, be kellett látnom, hogy nálam sokkal magasabb szinten művelte, sokkal jobb adottságokkal. A mai napig nem láttam hozzá hasonló képességű harcművészt. Éppen ezért kértem meg, hogy suli után jöjjön át hozzám gyakorolgatni. Így a már említett harmadik Peti barátunkkal a hét hét napjából hatot, gyakorlással töltöttünk. Hétköznap suli után nálam, hétvégenként mikor kinél. A gyakorlatozásaink nagy része azzal telt, hogy kerestük, kutattuk, hogy milyen módon lesz egy-egy mozdulat a lehető leghatékonyabb.
Aztán az évek múlásával kissé különváltak útjaink, Christian író és spirituális tanító lett, Peti is élte az életét. Én tovább munkálkodtam az Arkloki iskola keretein belül, ami tart a mai napig is.
A spirituális vonal az énképem teljes szétesésével kezdődően vált valódi úttá. Ebből a nehezen elmondható állapotból indult újjászületésem, mely folyamán folyamatosan ismertem fel tanult mintáimat és kerültem kapcsolatba valódi önmagammal.
A szellemiség és a mozgás kapcsolata az Arkloki alapja.
Ha érdekel, várlak téged is az Arkloki foglalkozásokon!