“Közel 20 éve járok spirituális előadásokra, veszek részt különféle tanfolyamokon, keresem a válaszokat, a menekülési lehetőségeket ebből a “nem szeretem” állapotból; persze nem bánom, mert ez vezetett el idáig, ahol most tartok.  Még mindig nem tudtam, miért van megfelelési kényszerem, miért vagyok kudarckerülő, miért hiszem magamról, hogy bizonyos területen több vagyok vagy kevesebb vagyok másoknál. Miért rándul görcsbe a gyomrom bizonyos szituációkban.”

Ha te is az önismeret útját járod és szeretnél (végre!) egy valódi lehetőséget, eszközt magadnak az útra, akkor itt a helyed. A tanfolyam egy hétvégén át tart, két részből áll.

Fontos! Ha még nem vagy kész őszintén szembe nézni magaddal, abban az esetben a tanfolyamot nem javasoljuk. Ha érzed a hívást magadban, akkor viszont szeretettel várunk!

Minden tanításnak és Tanító idézetnek megvan a valóság alapja (na, jó azért vannak kivételek).

Amiről ezek a tanítások szólnak, az nagyjából a tiszta Tudatosságot próbálja elénk tárni. Ami nagyon jól is hangzik, ám a vevő részéről, nincs meg a megfelelő befogadó állapot, hogy meg tudja élni a tanítások valóságát. Viszont mint információ, tud vele mit kezdeni, tehát berakja a saját rendszerébe és elkönyveli “tudott” anyagnak.

Nézzünk néhány ilyen tanítást:

Sokan ezt a tanítást úgy értelmezik, spirituális vezetőként is, hogy hagyd a múltat, ne foglalkozz vele, ne keseregj, ne bánkódj miatta. Alapvetően van benne igazság, ugyanis nem bánkódni meg keseregni kell a múltbeli sérelmeinken,

hanem a sértettségen keresztül eljutni azokhoz az energiákhoz (érzésekhez), amiket nem volt alkalmunk megélni és belénk lettek fojtva.

Ezek az elfojtások kihatnak a jelenünkre is, mert tudat alatt továbbra sem merjük megélni azokat a dolgokat, amiket gyermekként megtanultunk magunkba zárni. Amíg ilyen programok, minták futnak bennünk, addig a jelenünket is csak a minták alapján merjük megélni.

Először magunkat kell szabaddá tenni és utána egyre inkább nem marad más, mint a jelen megélése, önfeledten, szabadon.

Ami minden kérdésre válasz és mindenben megtalálható és akkor igazi, ha feltétel nélküli… A helyzet az, hogy a szeretettel ugyanaz a helyzet, mint a többi spirituális fogalommal, mégpedig, hogy az,

ahogy az elme gondolkodik róla, nem egyenlő a valósággal.

Ahhoz, hogy fel tudjuk fogni a szeretet illúzióktól mentes valóságát, önmagunkat kell tudni megélni, saját illúzióink, tévhiteink nélkül. Ezt a fogalmat is rendkívül sikeresen működteti az elménk, a valódi mélységi munkától való távolságtartásra.

Hamar megnyugvást találnunk olyan mondatokban, hogy a szeresd önmagad és a világ is szeretni fog és társai. Fontos, van valóságalapja, de pontosabban így hangzik a megfogalmazás:

Találd meg önmagad és felismered, hogy minden támogat a további munkádban.

Igen, ez valóban nem olyan romantikus, de mondtam, a valóság és, ahogy gondolkodunk a valóságról, az más és más!

Az egyik legnépszerűbb fogalom a legtöbb technika használja és valóban nagyon hasznos is. De amikor úgy használják, hogy: Én elfogadlak téged olyannak, amilyen vagy, fogadj el te is engem olyannak, amilyen vagyok!

Ez bizony nem túl szerencsés még akkor sem, ha csak magunkra értve használjuk vagyis: Elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok! Miért is nem szerencsés? Mert ha elfogadod magad olyannak, amilyen vagy, nincs fejlődés. Ilyen egyszerű.

A tudatos létezésben persze megvan ez az elfogadás, de mint már mondtam, ott már másfajta minőségben. Tehát, akkor mit is kell elfogadnom? Az adott szituációt? Azt, hogy elhagytak? Hogy meghalt valakim? Megcsalt a párom? Erre megint egyszerű a válasz, addig nem tudod elfogadni, amíg hat rád. Ki az akire nem hatnak ezek a dolgok már? Igen, a tudatos létező, Érted már?

Az elfogadás mélyebb valósága az, hogy: Elfogadom, hogy ezek most a feladataim!

Akár elhagytak, meghaltak, megcsaltak, így fáj, úgy mar. Elfogadom, hogy ezekkel van dolgom és már nem az énképemet helyezem a világ közepébe. Alázatot érzek és elkezdem feltárni a dolgok üzeneteit. Ezt majd természetesen kifejtjük bővebben.

Ha már itt jársz az olvasásban, akkor érdemes tudnod ezt is, mielőtt megosztjuk veled a gyakorlati tudnivalókat:

Amikor már tudsz mindent, elfogadtad, meghaladtad a feladataidat, még egy dolgod marad hátra, amikor az elavult energetikai mintázatodat levetve új rezgésekből születsz újjá. Ez a nehezebben megvalósítható része. Ezért nem megy ripsz-ropsz a változtatás.

2018. november 10-11., 10.00 – 17.00, szombat, vasárnap

Arkloki Közösségi Központ

1026 Budapest, Garas utca 4.

Tömegközlekedéssel: a Széll Kálmán térről 5-6 perc séta, vagy villamossal (18,59,61) egy megálló (az utca végénél tesz le)

Autóval: a Garas utca egyirányú a Szilágyi Erzsébet fasor felől. Parkolni  kényelmesen a ház előtt  az utcán lehet, általában van hely, 18.00-ig kell fizetni érte hétközben.

Füzetet, tollat. Kényelmes ruhában érdemes jönnöd.

Készen állsz a változásra, önmagad megismerésére?

A tanfolyam díja: 58 000 Ft / fő
+díjmentesen részt vehetnek egy személyes Ébresztőóra* foglalkozáson. 

További információt a befizetéssel kapcsolatban a jelentkezés után küldünk.

*“Az Ébresztőóra spirituális keresőkből haladóknak ajánlott. Ha van egy problémád, amin nem tudsz túljutni, elakadtál és szeretnéd tudni, hogy miért van jelen az életedben és mit akar tanítani neked, akkor várlak szeretettel.” Kőhegyi Károly

Figyelem! A tanfolyamot kis létszámú csoportnak tartjuk, a résztvevők száma maximum 7 fő lehet. A jelentkezőket e-mailen értesítjük a következő időpontokról.

A tanfolyamon nem vehetnek részt kismamák, egy csoportban nem lehetnek párok, rokonok. Köszönjük a megértést.

Kérjük, hogy a jelentkezéshez töltsd ki az alábbi formot. Köszönjük!

Ne feledd…

Ha érzed a hívást magadban, akkor szeretettel várunk!

“Az Önazonosság I. az… hú. Úgy érzem, hogy nagyon komoly lehetőség arra, hogy valaki elkezdjen valóban felébredni.”

Nézd meg a videókat és tudj meg többet az Önazonosság I. tanfolyamról!

Köszönjük, hogy megosztottátok velünk az élményeiteket, sok sikert kívánok a további munkátokhoz! (Kőhegyi Károly)

“Ahogy megláttam a saját írásomat egyből megjelent bennem, hogy milyen rég volt már a tanfolyam… a hatása pedig azóta is tart. Valami végérvényesen átváltozott bennem.”

“Ahogy megláttam a saját írásomat egyből megjelent bennem, hogy milyen rég volt már a tanfolyam.. a hatása pedig azóta is tart. Valami végérvényesen átváltozott bennem. Rálátok arra, amire előtte nem. És bár változnak az évszakok, a szituációk, helyzetek és az emberek körülöttem… Az a belső nyugalom és békés szemlélődés valahogy mégis állandó lett, amit annak köszönhetek, hogy megláttam a tanfolyamon mi miért történik velem.
Nagy-nagy hála továbbra is Neked ❤

Aki pedig gondolkodik a tanfolyamon, annak azt javasolnám, hogy ne várjon, vágjon bele, mert sok-sok évnyi önmunkát spórol meg vele és jópár felesleges körtől kíméli meg magát… 😉”

“Kedves Olvasó! Amennyiben magadra találtál soraim között, van lehetőséged a változásra, önmagad változtatására. Az Önazonosság tanfolyam segít ebben Neked, efelől semmi kétség! Hiszen csak Rólad szól! Te vagy a fontos!”

“Kedves Olvasó!

Milyen sokan vagyunk itt a Földön 30-50-70-90 stb. évesen, akik azt gondoljuk magunkról, hogy mindent tudunk már, mindent megtapasztaltunk, mindent ismerünk és nekünk már senki nem mondhat semmi újat. “Tőlünk csak tanulhat a társadalom!” “Ha valaki, no mi ezen már túl vagyunk!”

Ugyanakkor “belül” még mindig feszültek vagyunk, szorongunk, nem tudjuk mit tegyünk ezen belső energiák tömkelegével. Esetenként kivetítjük a körülöttük lévőnkre, legtöbbször szeretteinkre! Te jó ég, micsoda felelősség!
Közel 20 éve járok spirituális előadásokra, veszek részt különféle tanfolyamokon, keresem a válaszokat, a menekülési lehetőségeket ebből a “nem szeretem” állapotból; persze nem bánom, mert ez vezetett el idáig, ahol most tartok.
Még mindig nem tudtam, miért van megfelelési kényszerem, miért vagyok kudarckerülő, miért hiszem magamról, hogy bizonyos területen több vagyok vagy kevesebb vagyok másoknál. Miért rándul görcsbe a gyomrom bizonyos szituációkban.

S ekkor jelentkeztem ÖNAZONOSSÁG I tanfolyamra, ahol közel 50 évesen megkaptam a választ arra, amire azt hittem már biztos nincs megoldás.

Döbbenet, mikor a tanfolyamon kezdesz magadra ismerni. Félelmetes, mikor rájövünk, “Te jó ég! Mi neveljük (gyerekek) a jövő generációját?” Szülőként, nevelőként?
Ezen a tanfolyamon, ahol csak az ÉN fontos, ahogy önmagadba nézel Karesz segítségével, rájössz a gyermekként kapott minták beépülésére, szikla szilárd eddigi magadba vett “gondolatok, tudások” hamisságára. Melyek hatalmas érzelmi erővel törnek ki belőlünk, s közben jövünk rá ezek meglátására, megérzésére, illetve Karesz segítő támogatásával ezek ELENGEDÉSÉRE.

KÖSZÖNÖM Karesz, hogy megmutattad Nekem a valódi változás lehetőségét! Megláttam, megéreztem hogy NEM vagyok olyan, amilyennek gondoltam magam, NEM kell belül görcsösen élnem, VAN kiút a belül szorongató feszültség elengedésére.

Kedves Olvasó! Amennyiben magadra találtál soraim között, van lehetőséged a változásra, önmagad változtatására. Az Önazonosság tanfolyam segít ebben Neked, efelől semmi kétség! Hiszen csak Rólad szól! Te vagy a fontos!”

“Hihetetlen fájó és felismerő érzéseket adott és egyben meg is erősített jó dolgokban is.”

“Egy napig emésztettem a hétvégét, hogy megírjam a gondolataim a rám jellemző módon (illetve a vélt személyiségemre 🙂), hogy igen jó volt, de.. kezdetű mondattal véleményt alkossak.
De nincs de!
Úgy volt jó minden, ahogy. Mind, amiről és ahogy beszéltél, és ahogy az egész fel volt építve.
Hihetetlen fájó és felismerő érzéseket adott és egyben meg is erősített jó dolgokban is.
Köszönöm ezt Neked és a többieknek is.”

“És mázlistának érzem magamat, hogy újra van valaki az életemben, aki a Mátrixon kívülről tud segíteni a személyiségem meghaladásában, mert enélkül mocskosul kurvára nehéz ebből kijönni. “

“Szeretnék visszajelzést adni a hétvégén megéltekről:

Tetszett, hogy definíciókkal és a spiri köd eloszlatásával telt a tanfolyam első fele, és így felépítetted a rendszered keretét és elméleti alapjait.

Délután valahogy éreztem, h én leszek az utolsó, aki majd “beszélget” veled… és előre ráparáztam. Aztán ahogy a többiek megszólaltak sorban, így egyre könnyebb lett minden, és rájöttem egy dologra, amire eddig még így nem láttam rá: hogy az eddig gyakoroltak és megéltek adtak nekem egy olyan előnyt, hogy tudtam minden egyes Ébresztőórán őszintén szólni és legalább valamilyen szinten kinyílni a valóságra, illetve kimondani azt a rengeteg mindent, amit eddig nem mertem.

Valahogy az elmémben az volt, hogy mekkora gáz vagyok, 10 éve nyomom az önismeretet, és tessék… mennyire nem tartok sehol. Másoknak sem egyszerű ez. Lehetne gyorsabban is haladnom, mert minden eszközt elmondtál hozzá az Ébresztőórán és itt is.

És mázlistának érzem magamat, hogy újra van valaki az életemben, aki a Mátrixon kívülről tud segíteni a személyiségem meghaladásában, mert enélkül mocskosul kurvára nehéz ebből kijönni. Így se könnyű persze, de sokkal könnyebb, h rendszeresen tudok visszajelzést kapni- még ha ezt nem is tudom mindig örömmel fogadni, valahol azért örülök ám neki!  “

“Én ennyit még magamon másokkal együtt nem nevettem egyetlen egy hasonló célú közösségben sem, mint amit ebben a két napban. Szuper hatékony volt.”

“Én ennyit még magamon másokkal együtt nem nevettem egyetlen egy hasonló célú közösségben sem, mint amit ebben a két napban. Szuper hatékony volt😊. Annyira magától értetődően természetes volt minden😊

Hatan hatszoros hatékonysággal dolgoztunk az én elakadásaimon. Annyira támogató volt a közeg hogy a segítségével magamban olyan mélységbe tudtam menni, amibe az egyéni ébresztőórákon eddig nem sikerült. Szuper élmény látni, hogy amit húszonpár éve is hallottam már különböző Mesterektől a csoport erejéről, azt itt most végre megéltem. 😊

Magamnak, Neked és minden csoporttársamnak is köszönöm szépen.”

“Nekem nagyon működött a két nap egyben, mert az ébresztőóra alkalmakat sokszor nehéz jól felhasználnom, mert a kettő között elgyengülök vagy túl sok idő kimarad közöttük, olyankor úgy érzem, megint a nulláról kell kezdenem. Így egyben a két nap nekem nagyon hasznos volt. Hálás köszönet Karesznak és persze a csoportnak is az Önazonosság hétvégéért, és Erikának is a jó kis beszélgetésekért.”

“Szokták mondani, hogy az élet úgyis úgy rendezi, hogy megfelelő emberek kerüljenek egy csoportba. Korábbira akartam menni, mert elég szarul voltam, de végül tökéletes volt a csoport, elmondható, hogy nagyon sok hasonlóság volt a történetünkben.

Féltem persze, hogy mi lesz csoportban, amikor egyedül is nehezen nyílok meg, de ez a 4-5-6 fő ideális választás. Nem érzed, hogy egy egész tömeg figyel rád, hanem inkább együttérzést, támogató figyelmet kapsz. Végigvettük a szokásos spirituális mítoszokat, azt, ami lett belőlük az idők során, hogyan lehet őket félreérteni. Ez is elég tanulságos volt, hiszen mindenki fejében vannak spirituális ideák, mítoszok, nagy szavak, amiket kergetett, próbált megfelelni, rengeteg energiát belefektetve, sokszor nagyokat csalódva ideában, mesterben, és sajnos sokszor önmagában is.

Mi történt azóta? Nem akarom még elkiabálni (nálam ez is egy hülye visszatérő minta-hiedelem, hogy ha megosztom a jót-mást bátorítok, akkor én elvesztem), de vannak változások. A völgyek (intenzitásukat tekintve inkább szakadékok) egyre rövidebbek. Másfél éve még hónapok, hetek, most már általában fél nap vagy órák alatt túl vagyok rajtuk. Elfogadom, hogy vannak völgyek, elfogadom, hogy nem tudom azt a lányt nem szeretni, elfelejteni. Az út nálam csak évek-évtizedek múltán kezd út formájú lenni, annyi benne a cikkcakk, kanyar, kerülő, hogy amíg közelről nézem, csak körben járásnak tűnik. Hosszabb időt nézve azonban mégis van iránya.

Már gyakrabban érzem, hogy kezdem érezni önmagam, vannak ok nélküli boldog pillanataim, vannak terveim, céljaim, vannak változások. De tudom, hogy még sok munka van hátra, erre nem ritkán figyelmeztet a gyomromban lévő szorítás, feszültség, az álmaim, és a szenvedő kisgyerek újabb és újabb próbálkozása, hogy minden legyen olyan, mint régen. Vannak külső nehézségek is, a családom is szembesül vele, hogy változom, és ez nem tetszik nekik (mostanában sok a konfrontáció). Természetesen jól tudom, hogy ez nem arról szól, hogy ne szeretnének, csak hát ők is megszokták, hogy gyerekként kezelnek, hiszen öntudatlanul én választottam ezt a szerepet. Nem könnyű ebből kitörni, szóval mindenkinek azt ajánlom, ne várjon vele túl sokáig, aki már felismerte és hasonlóan érez. Ahogy Erika is mondta, a dolgoknak-változásnak ára van.

Nekem nagyon működött a két nap egyben, mert az ébresztőóra alkalmakat sokszor nehéz jól felhasználnom, mert a kettő között elgyengülök vagy túl sok idő kimarad közöttük, olyankor úgy érzem, megint a nulláról kell kezdenem. Így egyben a két nap nekem nagyon hasznos volt. Hálás köszönet Karesznak és persze a csoportnak is az Önazonosság hétvégéért, és Erikának is a jó kis beszélgetésekért.”

“Kedves Útkereső! Ha ilyen vagy hasonló kérdések foglalkoztatnak Téged is, akkor jó helyen jársz! Mert az Önazonos hétvégén mindezekre megkapod a választ, a megértést. Tabuk nélkül, sok nevetéssel. Szükséges persze hozzá a nyitottságod is, de ha nehezebben megnyíló típus vagy, az sem baj, hiszen a többi társunk folyamatai is segíthetnek a megértésben, bátorságot meríthetsz belőlük az elindulásodhoz!”

“Én azokhoz szólnék első sorban, akik abba a táborba tartoznak, mint én. Akik azt szokták mondani, hogy én már annyi mindent csináltam, hosszú évek óta vájkálok a múltban, számtalanszor családot állítottam, önismereti csoportokba, egyéni terápiákra, workshopokra és még ki tudja mi mindenre jártam, és bár úgy érzem, felismertem, megértettem már néhány dolgot, de összességében még mindig ugyanazokat a hasonló köröket futom, és mondhatom, ugyanott tartok – csak esetleg más a díszlet. (bár esetemben a “díszlet” is egyre nyomasztóbb… )

Ugyanúgy önbizalomhiányos vagyok, tele vagyok félelemmel, nem tudom, mit kezdjek magammal (munka / hivatás), nem tudom, miért nem vagyok igazán boldog a párkapcsolatomban, miért nem találom a helyem a világban, és tulajdonképpen ki vagyok valójában? Mi az, ami elválaszt magamtól?

Egyre türelmetlenebbé és ingerlékenyebbé váltam, szarul alszom, és úgy kb. az összes nem létező tököm már tele van a kínlódásommal.
Eddig azt hittem, hogy már csomó mindent “feldolgoztam”, hiszen annyit, de annyit sírtam, kiabáltam, dühöngtem.

De még sem hozott igazi eredményt.

És nem értettem, miért. De akkor mi az, ami fogva tart? Mi nem engedi hogy tovább lépjek?

Kedves Útkereső! Ha ilyen vagy hasonló kérdések foglalkoztatnak Téged is, akkor jó helyen jársz! Mert az Önazonos hétvégén mindezekre megkapod a választ, a megértést. Tabuk nélkül, sok nevetéssel. Szükséges persze hozzá a nyitottságod is, de ha nehezebben megnyíló típus vagy, az sem baj, hiszen a többi társunk folyamatai is segíthetnek a megértésben, bátorságot meríthetsz belőlük az elindulásodhoz!”

“A nézőpontunk átalakulásával a fájdalmat hirtelen a barátunknak tekintjük. Olyan barátnak, aki irányt mutat a fejlődésünkhöz. Itt megmutatják neked azt az ajtót, amin belépve, már nem Alíz csodaországa vár.”

“Ez a tanfolyam azoknak szól, akik keresik a választ arra a kérdésre, hogy miért is vagyunk itt a földön. Miért vagyunk itt? Mi a feladatunk? Mit tehetünk magunkért?

Karesz humora, szinpadias jelenléte és profi támogatása által összeáll bennünk a kép a rendszer működéséről. Elkezdünk rálátni belső, elrejtett világunkra, és az ezen programok jelenre gyakorolt hatásaira. Miért is az jön szembe az életben az, aki? Miért is találjuk újra ugyan abban a helyzetben magunkat?

Jómagam kíváncsiságból mentem el, ismerve Kareszt már jó pár éve. Egy hosszú, hétéves párkapcsolat után vagyok, ami mélyen érint. Előtte egy hat hónapos párkapcsolatom volt. Na de annak a felismerése, hogy basszus tényleg ugyan oda jutottam a végén, elképesztő. Akkor itt tényleg köröket futunk, amig nem foglalkozunk a programjainkkal.

És habár nem menekülnék el egy újabb fájdalom elől sem, ami a szakítással jár, de mégse jussunk már ugyan abba a gödörbe harmadjára. Hisz ott már jártam. Hisz valamit mutatni akar, akkor lássuk meg mi is az.

A nézőpontunk átalakulásával a fájdalmat hirtelen a barátunknak tekintjük. Olyan barátnak, aki írányt mutat a fejlődésünkhöz.

Itt megmutatják neked azt az ajtót, amin belépve, már nem Alíz csodaországa vár.”

“Teljesen máshogy reagálok helyzetekre, mint előtte. Furcsának tűnik, hogy a tanfolyam előtt ennyire nem láttam rá ezekre a dolgokra, pedig nem. Most meg mintha letisztult volna előttem nagyon sokminden.”

“Szia Karesz,

nagyon nagy hála a hétvégi Önazonosság I. tanfolyamért. El sem tudom mondani, mennyi változást idézett elő… méghozzá azonnal… Teljesen máshogy reagálok helyzetekre, mint előtte. Furcsának tűnik, hogy a tanfolyam előtt ennyire nem láttam rá ezekre a dolgokra, pedig nem. Most meg mintha letisztult volna előttem nagyon sokminden.

“Ha már bekapkodtál minden pirulát, megfordultál sámánoknál és doktoroknál, és még mindig nem érzed teljesnek a képet, akkor ez neked való.”

“Olyan világban élünk, amiben nem ‘divat’ felnőttként kimutatni, ha eltévedtünk, ha útkeresők vagyunk. Betanultuk a mintákat, hogy elhitessük, minden rendben. És talán még mi magunk is elhisszük…

Ezen a tanfolyamon viszont nem fogsz tudni hazudni. Kareszt nem fogod tudni átverni, mert teljes figyelmét és szeretetét szenteli Neked, hogy felfedezzétek, mi az ami akadályoz, majd átsegítsen azon, amit ez felhoz benned.

Átlátni a mátrixon azonban nem könnyű. Nyitottság és bátorság kell hozzá. De végre megértheted, miért történnek meg dolgok újra és újra, miért reagálsz úgy, ahogy; és mit kell tenned azért, hogy zökkenőmentesebb életet élhess.

Ha már bekapkodtál minden pirulát, megfordultál sámánoknál és doktoroknál, és még mindig nem érzed teljesnek a képet, akkor ez neked való.

Minden egyes embernek részt kellene vennie egy ilyen szemfelnyitó eseményen.”

“Ezen a két napon nincs hova elbújni. De miért is kellene?”

“Az egész eddigi életemet átszőtte a megfelelni akarás, és az állandó kutatása azoknak a jeleknek, hogy én szerethető vagyok. A hétvége alatt rájöttem, hogy magammal őszintének lenni nem könnyű. Viszont most már azt is tudom, hogy így vezet az út tovább.

Ezen a két napon nincs hova elbújni. De miért is kellene? Kevés ilyen szeretetteli és valóban támogató helyet ismerek, mint amilyet tapasztaltam, ahol valódi a figyelem, és nincs semmi mellébeszélés, elvárás, vagy elsajátítandó hitrendszer.

Nehéz is leírni így azt a jelenlétet és a csoport erejét, amikor az ember (vagyis én) ott áll a megváltoztathatatlannak hitt igazságaival önmagáról, és egyszer csak, azok a falak, ahova ezek kőbe voltak vésve, megremegnek.
Valójában hol vagyok én a saját történetemben? Mi mozgatja a történésekre adott válaszaimat? Ezek most a legfőbb figyelnivalóim.

Hálás vagyok a hétvégéért és ajánlom mindenkinek, hogy vegye be azt a pirulát és hajrá.”

“Elmentem a kétnapos kurzusra, pedig valahol tudtam, hogy nincs rá szükségem. Így is lett, szinte semmi változás sincs. Ja igen, egyetlen apróság. Annyi, hogy azóta kapok levegőt…”